Zaj
Azóta sokkal
hangosabb
A csönd,
Mintha
kiabálna,
S maga köré
vonja terét,
Ó, de
mindhiába.
S bár horgolhatna
felleget
És szőhetne
álmot
Virágokból,
csendeset.
De lelke
akkor is
Térdre
borul, őszi jelenésből,
Ó, ez
eltemet.
S megmarad ő
nekem
Éjjel,
Nappal
szívemen
Virágport
szórt végig,
Keresem.
S ó, te
megmaradtál,
Itt ülsz
szívemen,
Nem szólok
már semmit,
Csak
szeretsz hallgatagon,
A csöndben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése