Tegnap olyannyira megcsapott az ihlet, hogy a házban papírral és tollal járkáltam, mert éppen nem lehettem gépközelben. Három verset is sikerült lekörmölnöm apró kis cetlikre (bár igaz, abból elég sok lett...) Most az elsőt olvashatjátok. Remélem tetszeni fog nektek. Ha igen, valamilyen formában jelezzetek.
Önmagam reménye
S elhagy a világ, ki benne él,
Senki meg ne mondja, hogy ki mit ér.
Ha ez a sors, ezt tenném én?
Ha senki nem törődik önnön
személyével,
Mi lesz azzal, ki magának otthont
bélel?
S ha nem törődik senki érző
önelvével,
Mit tesz az, ki örökké csak reményt
kémel?
Mert elhagyja őt a társ,
Aki volt ő talán, nem vitás,
S elhagyja ő is önnön világát,
Melyben csak reményét védte:
Önmagát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése