Álom
Dagályos árral köszöntött magány.
Mindig könnyes a szemem,
Te vagy az, ki júniusból
.jpg)
Lettél örök decemberem.
Mondod nékem imád,
S ki dacolsz, jég, fülledtséggel,
A tél úgy is imád.
Nem marad évszak fullasztó délben.
Az évszak akkor is jeges,
Vagyok néked örök,
Az élet élve úgysem teljes.
Becsukom szemem, könny kicsordul.
Magyarázz nekem okot, lehelettel,
Fagyos fülledtségben, meghalok,
Azt álmodtam, veled, de nem élettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése