2015. március 4., szerda

Utolsó búcsú ❀ /8. vers

Utolsó búcsú

A körmét tépi,
Ujját lefejti,
A sírást leinti,
S búcsúra kéri.

Utolsó csókja lopott,
Padlóra vágódva kopott
cafatos ruhája foltolt,
Amerre lelke honolt.

Magára maradt ború,
Sírján gyöngyház koszorú.
Ott sírja utolsó nótáját,
Eltépdesik gyenge virágját.
Nem maradt lelke semmi,
Érte már nem lehet mit tenni.
Csak könnyeit arcáról csókold le,
S maradj most már örökre vele.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése