Rojtos kelme
Elköszönök, viszlát, Drágám,
S elhagylak téged, megbánván.
Szerelmünk az volt, lopott,
A végbe zuhanva az volt, halott.
Ne tépd el kelmém, kérlek,
Mert e lepel nélkül úgy félek,
Ne ereszd el hangom, megléped
a lépést hajszolva eltéped.
Kelmém szakadt,
Lelkem fakadt,
Hangom akadt,
S semmi nem maradt.
Eltűntél, mint árny. Szerelmünk
Az volt, a mi saját végzetvégünk.
S kelmém szakadván földre vágtad,
S utolsó búcsúm porát elhánytad.
Mert a kelme szakadt,
A lelkem nem fakadt,
De a hangom akadt,
S semmi nem maradt.
Remélem tetszett nektek a vers. Továbbá azt szeretném mondani, hogy készülnek az újabb divatterveim, és arra lennék kíváncsi, hogy inkább szeretnétek hamarabb látni őket, de kevesebbet vagy kicsit várni, és többet látni? Kérlek valamilyen módon jelezzétek, és legközelebb úgy fogom hozni a bejegyzésemet.
Szia! :)
VálaszTörlésNagyon tetszett a versed, szerintem van tehetséged az ilyesmihez. A sorok nagyon összecsengenek, és az egész dallamos és fülbemászó. Én viszont hiányolom a költői képeket, hasonlatok, metaforák, ilyesmik. A vers elvontabbá válik tőlük, és az sose rossz, kiemeli a mondandóját. És szerintem érdekesen tudnak hatni.
A divattervekről szólva, nekem igazából mindegy. Én szívesen venném, ha többet láthatnék egyszerre, még ha erre többet is kell várni, de nem én döntök, hanem te. :)
Kedves Maffia!
TörlésKöszönöm a válaszodat, és igazad van, beleférne pár költői eszköz, de hát ez most így sikerül, a következőkben majd máshogyan lesz.
Puszi, Jane D. :)