Utolsó bariton
Fenyőág ropog,
Esőcsepp kopog,
Avarban zokog,
Szívében lobog
tűznek a lángja,
Lelkét kivájja,
A kép végén látja,
Hogy ő milyen árva.
Könnycsepp a tenger,
Lelkét egy henger
Pusztítja súlya,
Lelkének búja.
Szíve oly mulya,
Az avar, s a buja
Levél szimfónia
Zongorajátéka.
Elhaló csöndek,
Szemében könnyek
Ülnek, s peregnek,
Végszerepének,
Melyben áldott csókja,
Miközben zokogja:
Tűz lángja perzsel,
Szívemben felkel
Hangod emléke,
Arcodnak képe.
Ez volt az ő lelke,
Elszállt, mint a lepke,
S úgy mondja, dúdolja,
Mint utolsó baritonja.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése