Végezetül pedig ez lenne a mai utolsó bejegyzésem, amiben egy újabb verset hoztam nektek. Kronológiai sorrendben akartam közzétenni őket, de úgy döntöttem, úgy rakom fel, ahogy kedvem van. Ezt például tegnap írtam, de van még olyan is, amit decemberben. De majd arra is sor kerül. Jó olvasást kívánok! Remélem tetszeni fog nektek. Ha igen, jelezzetek! :)
Továbbá még azon gondolkodtam, hogy írhatnék egy verseskötetet. Elég viszontagságos az írói életem, főleg mivel nagyon nincs is, és a vers az utolsó, amit írni szoktam, de mostanában újból kedvet kaptam hozzá. Még nincsen túlzottan sok, de remélhetőleg szép sorjában majd gyarapodnak.
Satnya csókok
Elhagyott-kopott szövőgyár,
A bejáratnál egy fiú vár.
Szíve hasad, lelkét ontja,
A kapu nyílását várja.
Meg-megáll a téglafalnál,
Tekintete felhőt pásztál.
Egeken a gomolyfelhő,
Semmi jókat sosem sejtő.
Borongó ég sorsát jelzi,
Míg a lelkét kileheli,
Mégis küzd a téglafalnál,
Várja őt a bejáratnál.
Felidézi ezer csókját,
Issza-issza sápadt hangját.
Várja őt, s nem ereszti,
Emlékképét nem engedi.
Nyíló rózsa, ne hervadozz,
Emlékeit el ne kobozd.
Magány tépi fodros szirmát,
Nem csiholja már a szikrát.
Csókok tüze nem pattan,
Csak a zár az ajtóban.
Felidézi utoljára,
Reáfekszik csontkarjára.
Kortyolja a véres csókját,
S elereszti karját, hangját.
nagyon jó lett :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :)
Törlés