Sziasztok!
Ma egy újabb verset hoztam nektek, ami tulajdonképpen már egy éves, csak kicsit átalakítottam. Lehet olvasta már valaki, mert egy régebbi blogomon is közzétettem, de úgy gondoltam, átalakítva sokkal jobb. Ez a versem most kifejezetten az évszakokról szól, és nem a érzelmekről. De valahol megbújva azokat is felfedezhetitek...
Örök tél
Az idő suhan, mint a szél,
Elfogyni kél már a száraz levél.
Ősszel a zuhé barangol,
S bús csöndben eltávozol.
A tél dereng, mint a gondolat,
Elfújom én a dús havat.
Mintára vándorolni kél,
Üvölt a messzi, fagyos szél.
Ráfújja a dús –bús havat,
Befagyasztja a kortyoló tavat.
Kikerics már nem virágzik,
A madárház is csöpög, beázik.
A tél vándorol, de nem megy el,
S az időből egy újabb szeletet szel.
Hol a tavasz, hol a nyár?
Mindegy az már,
Nem csiripel a madár.
De az idő suhan, mint a szél,
S ez volt már az utolsó levél.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése