2015. február 18., szerda

Magányhajóm ❀ /4. vers


Magányhajóm

Halkan mormog medres parton,
Kiapadó tengertavon.
Felhő dereng gondolatban,
Hallgatva a mélabúban.
Magányosan, eloszlóan,
Szavát issza bágyadóan.
Tengermoraj, hullám szava,
Kortyolja, s issza-issza.
Magányosan nem vagy semmi,
Magány, te sem fogsz tenni
hajót a méla tengerpartra,
Kikötőbe, dúccsomóra.



Térdre hajtva, méla fejjel,
Szállongok a dús szellővel.
Partot mosta, szállította,
A tengertavat áthajózta.
Magányával vele mentem,
Csókját ittam, s őt szerettem.
Tömény csókja elvezetett,
Messzebb tájra elvezekelt.

Magányosan mormolt ottan,
a parton karjában tartóan.
Hajót a tóvízre eresztette,
S soha vissza nem szerezte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése