Csillag és virágpor ❀ /1. vers

   Sziasztok! Izgatott vagyok, mert ez az első bejegyzésem. Tudom, hogy minden blog elején nehéz, mert nincs ki támogasson és motiváljon. Mégis megpróbálom szépen végigvinni az oldalamat, hátha akad egy-két követő, akinek tetszik az, amit alkotok.
   Már régebben is blogoltam, jó pár éve művelem már, mégis több hónap kihagyás után egy új profillal, és egy teljesen új lappal indultam.
   Az első bejegyzésekben nem igazán fogtok friss dolgokat olvasni. Talán ez az a versem, ami úgy mondva új, mert tegnap este írtam, de a többi versem és rajzaim már eléggé régiek, minden bejegyzésnél fel is tüntetem majd a dátumot. Igyekszem az összes versemet és rajzomat felrakni, amik eddig elkészültek, és ha már kifogytam belőlük, közzéteszem a még meg nem született újdonságokat. Jó olvasást kívánok!


Csillag és virágpor

Virág hullik szántó égről,

Csillagot hoz messze délről.

Csillag hullik éjszakánként,

Bú kortyolja falatonként.

Csillag ömlik messze tájról,

Onnan aláhullik a fáról.

Nem ereszti, csak markolja,

Apró szívébe foglalja.

Ott őrzi, míg békét ad,

Lépésről lépésre halad,

Borong a Mélabú felé,

Ki bús szívét kettészelé.

Csillagom, ó, adj erőt,

S mentsd meg e szenvedőt

Kendő óv a Mélabútól,

Megőriz a gyér magánytól.

Virágom, utolsó remény,

Elszállt a biztató erény,

Az volt az utolsó falat,

Mely talán több csillagot arat.